Kancsal Luna egy igazán vidám teremtés. Bár egyik szeme mindig sír, a másik pedig nevet.
A természet gyermeke, makk a kalapja, és még a szívét is a nadrágján hordja. Mert nyílt, tiszta és őszinte. Pont ezért sír az egyik szeme, hiszen aki ennyire nyílt, és őszinte, azt gyakran éri bántódás. De őt ez nem érdekli, lényéből fakad a teljes őszinteség. Ez a sorsa, nem tehet mást.
Ezért inkább örül, hogy annyi csodálatos, boldog dolog megfér a gonoszságok mellett a világban.
