Viola életében először bálba készül.
Édesanyja csinos ruhát készíttetett neki. Csupa hímzés, hajába pedig hatalmas masni.
Még nem lépte át teljesen a felnőttkor küszöbét. Még lelkében virul a gyermek. Most is szívesebben szaladna a réten a béres legényekkel. Erre a ruhára pedig sajnos vigyáznia kell, így még kedvenc lovára, Pejkóra sem ülhet fel.
Készülődés közben többször meg is említi anyjának, hogy minek kell neki mindenképp a Manciék eljegyzési bálján megjelenni, mikor neki ehhez az égvilágon semmi kedve.
A szigorú asszony azonban összeszorítja határozott szemöldökét, és ellentmondást nem tűrő hangon közli:
Viola most azonnal tessék felszállni a kocsira, mert édesapja mérges lesz! Aztán lesz nemulass, meg futkosás a réten, ha édesapád elveszti a türelmét!
Hogy ilyen indulás után, miképp alakul Viola bálja, csak ő maga tudná elmesélni, mikor késő este hazaért szüleivel, és párnára hajtotta a fejét.
